1. fejezet

  Reggel boldogan ébredtem, hisz ma van a suli utolsó napja. Gyorsan kipattantam az ágyból és a szekrényem felé vettem az irányt. A választásom egy virág mintás, laza felsőre esett, egy farmer shorttal és egy rózsaszín Conversel.

 Lecsúsztam a lépcső korlátján és máris a konyhában voltam. Anya már nagyban a reggelit készítette, amikor beléptem:
- Jó reggelt! Mi lesz a reggeli?-kérdeztem.
- Jó reggelt nyuszikám! A kedvenced lekváros pirítós teával.-mondta, miközben 2 kenyeret csúsztatott a pirítóba.
- Arra gondoltam, hogy ma suli után elmegyek a nagyihoz, hogy kipakoljak a vendég szobából.- mondtam, miközben egy nagyot  kortyoltam a teámból.
- Persze, menj csak!- mondta anya és már be is fejezte a reggelizést.
Be kell rendeznem a szobámat, hiszen a nyarat ezúttal a nagyimnál töltöm. Ő nem messze lakik Párizstól egy kis faluban. Kiskorom óta imádok oda menni. Rengeteg fa és virág, egy hatalmas tó, aminek mindig meleg a vize az év ezen szakaszában, valamint ott mindenki nagyon aranyos és közvetlen. A nagymamám háza elég nagy, ahhoz képest, hogy egyedül lakik ott.

- Elvigyelek?- kérdezte anya az ablakon át a kocsira mutatva.
- Aha, köszi.- feleltem és gyorsan felkaptam a cuccom.
Gyorsan beszálltunk az autóba és elindultunk. Szerencsére nem volt nagy a forgalom, így hamar oda értünk.
A suli hatalmas volt, imádtam oda járni. Mindenki kedves volt, a tanárok is jófejek voltak.

Köszöntem anyának és már indultam volna be a suliba, amikor valaki megfogta a karomat:
- Sziaa Diana!- hallottam a hátam mögül a hangot. Azonnal felismertem. A legjobb barátnőm volt Sissy, már ovi óta ismerjük egymást.
- Hello Sissy!- megöleltem és már indultunk is be. A folyosóra érve Sissy egy elég fura kéréssel állt elém:
- Figyelj Dia - már gyerekkorom óta mindenki így hív- van egy srác aki... - itt vett egy nagy lélegzetet- aki bejön.- mondta szomorú hangon.
- Ez szuper! De akkor meg mi a baj?- néztem rá aggódva.
- Háát, ez a srác Saven.- annyira megdöbbentem a név hallatán, hogy nem is tudtam megszólalni. Saven egy írtó helyes, kedves és aranyos srác. Abban a faluban lakik, ahol a nagymamám is élt, már gyerekkorom óta ismerem őt is. Ide járt be suliba. Nagyon jó barátom volt, de már egy ideje én többet éreztem puszta barátságnál...
- Ez...tök jó.- mondtam közömbösen, bár eléggé szíven ütött a dolog.
- Szóval, akkor nem baj?-kérdezte már egy kicsit nyugodtabban.
- Nem.
- Biztos??
- Igen! Már miért lenne? Hisz mi csak barátok vagyunk.
- Akkor jó! Szóval gondoltam megkérdezhetnéd tőle, hogy mit gondol rólam... - mondta vidáman és megölelt.
- Én? Háát rendben van. - mondtam kicsit furcsán nézve rá.
- Ohh, köszi, köszi , köszi! - és újra megölelt.
Abban a pillanatban valaki közénk suhant és átkarolt minket.
- Sziasztok lányok! - Annabella volt. Az újságíró klubba jár, jóban voltunk vele.
- Szia Bell! - köszöntünk szinte egyszerre.
- Nah, lányok milyen így utolsó nap?
- Elmegy. - válaszoltam.
- Mit tervezel mára? - kérdezte Sissy Belltől.
. Semmi különöset...- válaszolta Bell kicsit rejtélyesen.
- Aha, persze. - mondtam kicsit viccelődve.
- Halljuk, mit akarsz csinálni? És azt ne mond, hogy semmit.- Sissy próbálta kihúzni Bellből az infót. Sikerrel.
- Naa, jó. Szereztem egy csomó vízi pisztolyt. Arra gondoltam utolsó óra után az udvaron kicsit mókázhatnánk. - válaszolta Bell egy huncut kis mosollyal az arcán.
- Aham, ez szuper! - mondtuk.
- Nah, akkor találkozunk az udvaron. További szép napot csajok! - köszönt el tőlünk és már el is tűnt.
*az osztályteremben*
Én és Sissy padtársak voltunk mögöttünk ültek a fiúk, Saven és Michael.
Már nagyban beszélt a tanár arról, hogy ő mi jót fog csinálni a szünetben. Nem mintha érdekelt volna minket.
Egyszer csak egy levelet vettem észre a padomra esni. Hátulról jött. Szóval Saventől. El kezdtem olvasni:
*a levélben*
'Sziaa Dia! :)
Mondta Siss, hogy suli után jössz a faluba. Gondoltam mehetnénk együtt, mert szeretnék tőled kérdezni valamit.Remélem benne vagy:D Saven♥
Örültem, hogy Savennel mehetek, mert mindig jól elhülyéskedtük az időt. Válaszoltam neki:
'sziaa, persze, menjünk.:) Diaa♥
Hátra csúsztattam a levelet. A nap hátralévő része nyugisan telt. Én úgy általában Sissyvel, Savyvel és Michivel voltam. Rengeteget beszélgettünk.
*utólsó óra*
Már mindenki nagyon izgatott volt. Az utolsó 10 másodpercet együtt számoltuk vissza.-
- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, SZÜNEEET!
Mindenki kiszaladt az udvarra, ahol Bell már várt minket egy csomó vízi pisztollyal. Mindenki fogott egyet és elkezdtünk egymásra lövöldözni. Kb. úgy néztünk ki mint egy csapat 5 éves.
Nagyon jól szórakoztunk, ez remek befejezése volt a sulinak. Csináltam vagy 100 képet. Már mindenki csurom víz volt és jól el is fáradtunk. Lassan mindenki elment, de mi még ott maradtunk és segítettünk eltakarítani. Készen lettünk. Hirtelen valaki megfogta a kezem.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Saven.
- Persze! - vágtam rá rögtön.