Remélem tetszenek!:)
"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél'" /Paulo Coelho/
2013. október 27., vasárnap
Különlegességek:3
Minden héten fogok felrakni pár képet, egy top 20 zeneszám listát és egy top 5 legjobb blog listát.
Szeretném megkérni azokat, akik blogot írnak hogy küldjetek linket és választani fogok. Mindenki írjon megjegyzést és ha tetszik válasszon hogy jó vagy inkább nem. Írjatok nekem, hogy milyen a blog! Mert érdekel!:D Nah, akkor kirakom az első "Heti képeket" :))♥
Puszi *Dius:3*
Szeretném megkérni azokat, akik blogot írnak hogy küldjetek linket és választani fogok. Mindenki írjon megjegyzést és ha tetszik válasszon hogy jó vagy inkább nem. Írjatok nekem, hogy milyen a blog! Mert érdekel!:D Nah, akkor kirakom az első "Heti képeket" :))♥
Puszi *Dius:3*
1. fejezet
Reggel boldogan ébredtem, hisz ma van a suli utolsó napja. Gyorsan kipattantam az ágyból és a szekrényem felé vettem az irányt. A választásom egy virág mintás, laza felsőre esett, egy farmer shorttal és egy rózsaszín Conversel.
Lecsúsztam a lépcső korlátján és máris a konyhában voltam. Anya már nagyban a reggelit készítette, amikor beléptem:
- Jó reggelt! Mi lesz a reggeli?-kérdeztem.
- Jó reggelt nyuszikám! A kedvenced lekváros pirítós teával.-mondta, miközben 2 kenyeret csúsztatott a pirítóba.
- Arra gondoltam, hogy ma suli után elmegyek a nagyihoz, hogy kipakoljak a vendég szobából.- mondtam, miközben egy nagyot kortyoltam a teámból.
- Persze, menj csak!- mondta anya és már be is fejezte a reggelizést.
Be kell rendeznem a szobámat, hiszen a nyarat ezúttal a nagyimnál töltöm. Ő nem messze lakik Párizstól egy kis faluban. Kiskorom óta imádok oda menni. Rengeteg fa és virág, egy hatalmas tó, aminek mindig meleg a vize az év ezen szakaszában, valamint ott mindenki nagyon aranyos és közvetlen. A nagymamám háza elég nagy, ahhoz képest, hogy egyedül lakik ott.
- Elvigyelek?- kérdezte anya az ablakon át a kocsira mutatva.
- Aha, köszi.- feleltem és gyorsan felkaptam a cuccom.
Gyorsan beszálltunk az autóba és elindultunk. Szerencsére nem volt nagy a forgalom, így hamar oda értünk.
A suli hatalmas volt, imádtam oda járni. Mindenki kedves volt, a tanárok is jófejek voltak.
Köszöntem anyának és már indultam volna be a suliba, amikor valaki megfogta a karomat:
- Sziaa Diana!- hallottam a hátam mögül a hangot. Azonnal felismertem. A legjobb barátnőm volt Sissy, már ovi óta ismerjük egymást.
- Hello Sissy!- megöleltem és már indultunk is be. A folyosóra érve Sissy egy elég fura kéréssel állt elém:
- Figyelj Dia - már gyerekkorom óta mindenki így hív- van egy srác aki... - itt vett egy nagy lélegzetet- aki bejön.- mondta szomorú hangon.
- Ez szuper! De akkor meg mi a baj?- néztem rá aggódva.
- Háát, ez a srác Saven.- annyira megdöbbentem a név hallatán, hogy nem is tudtam megszólalni. Saven egy írtó helyes, kedves és aranyos srác. Abban a faluban lakik, ahol a nagymamám is élt, már gyerekkorom óta ismerem őt is. Ide járt be suliba. Nagyon jó barátom volt, de már egy ideje én többet éreztem puszta barátságnál...
- Ez...tök jó.- mondtam közömbösen, bár eléggé szíven ütött a dolog.
- Szóval, akkor nem baj?-kérdezte már egy kicsit nyugodtabban.
- Nem.
- Biztos??
- Igen! Már miért lenne? Hisz mi csak barátok vagyunk.
- Akkor jó! Szóval gondoltam megkérdezhetnéd tőle, hogy mit gondol rólam... - mondta vidáman és megölelt.
- Én? Háát rendben van. - mondtam kicsit furcsán nézve rá.
- Ohh, köszi, köszi , köszi! - és újra megölelt.
Abban a pillanatban valaki közénk suhant és átkarolt minket.
- Sziasztok lányok! - Annabella volt. Az újságíró klubba jár, jóban voltunk vele.
- Szia Bell! - köszöntünk szinte egyszerre.
- Nah, lányok milyen így utolsó nap?
- Elmegy. - válaszoltam.
- Mit tervezel mára? - kérdezte Sissy Belltől.
. Semmi különöset...- válaszolta Bell kicsit rejtélyesen.
- Aha, persze. - mondtam kicsit viccelődve.
- Halljuk, mit akarsz csinálni? És azt ne mond, hogy semmit.- Sissy próbálta kihúzni Bellből az infót. Sikerrel.
- Naa, jó. Szereztem egy csomó vízi pisztolyt. Arra gondoltam utolsó óra után az udvaron kicsit mókázhatnánk. - válaszolta Bell egy huncut kis mosollyal az arcán.
- Aham, ez szuper! - mondtuk.
- Nah, akkor találkozunk az udvaron. További szép napot csajok! - köszönt el tőlünk és már el is tűnt.
*az osztályteremben*
Én és Sissy padtársak voltunk mögöttünk ültek a fiúk, Saven és Michael.
Már nagyban beszélt a tanár arról, hogy ő mi jót fog csinálni a szünetben. Nem mintha érdekelt volna minket.
Egyszer csak egy levelet vettem észre a padomra esni. Hátulról jött. Szóval Saventől. El kezdtem olvasni:
*a levélben*
'Sziaa Dia! :)
Mondta Siss, hogy suli után jössz a faluba. Gondoltam mehetnénk együtt, mert szeretnék tőled kérdezni valamit.Remélem benne vagy:D Saven♥
Örültem, hogy Savennel mehetek, mert mindig jól elhülyéskedtük az időt. Válaszoltam neki:
'sziaa, persze, menjünk.:) Diaa♥
Hátra csúsztattam a levelet. A nap hátralévő része nyugisan telt. Én úgy általában Sissyvel, Savyvel és Michivel voltam. Rengeteget beszélgettünk.
*utólsó óra*
Már mindenki nagyon izgatott volt. Az utolsó 10 másodpercet együtt számoltuk vissza.-
- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, SZÜNEEET!
Mindenki kiszaladt az udvarra, ahol Bell már várt minket egy csomó vízi pisztollyal. Mindenki fogott egyet és elkezdtünk egymásra lövöldözni. Kb. úgy néztünk ki mint egy csapat 5 éves.
Nagyon jól szórakoztunk, ez remek befejezése volt a sulinak. Csináltam vagy 100 képet. Már mindenki csurom víz volt és jól el is fáradtunk. Lassan mindenki elment, de mi még ott maradtunk és segítettünk eltakarítani. Készen lettünk. Hirtelen valaki megfogta a kezem.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Saven.
- Persze! - vágtam rá rögtön.
Lecsúsztam a lépcső korlátján és máris a konyhában voltam. Anya már nagyban a reggelit készítette, amikor beléptem:
- Jó reggelt! Mi lesz a reggeli?-kérdeztem.
- Jó reggelt nyuszikám! A kedvenced lekváros pirítós teával.-mondta, miközben 2 kenyeret csúsztatott a pirítóba.
- Arra gondoltam, hogy ma suli után elmegyek a nagyihoz, hogy kipakoljak a vendég szobából.- mondtam, miközben egy nagyot kortyoltam a teámból.
- Persze, menj csak!- mondta anya és már be is fejezte a reggelizést.
Be kell rendeznem a szobámat, hiszen a nyarat ezúttal a nagyimnál töltöm. Ő nem messze lakik Párizstól egy kis faluban. Kiskorom óta imádok oda menni. Rengeteg fa és virág, egy hatalmas tó, aminek mindig meleg a vize az év ezen szakaszában, valamint ott mindenki nagyon aranyos és közvetlen. A nagymamám háza elég nagy, ahhoz képest, hogy egyedül lakik ott.
- Elvigyelek?- kérdezte anya az ablakon át a kocsira mutatva.
- Aha, köszi.- feleltem és gyorsan felkaptam a cuccom.
Gyorsan beszálltunk az autóba és elindultunk. Szerencsére nem volt nagy a forgalom, így hamar oda értünk.
A suli hatalmas volt, imádtam oda járni. Mindenki kedves volt, a tanárok is jófejek voltak.
Köszöntem anyának és már indultam volna be a suliba, amikor valaki megfogta a karomat:
- Sziaa Diana!- hallottam a hátam mögül a hangot. Azonnal felismertem. A legjobb barátnőm volt Sissy, már ovi óta ismerjük egymást.
- Hello Sissy!- megöleltem és már indultunk is be. A folyosóra érve Sissy egy elég fura kéréssel állt elém:
- Figyelj Dia - már gyerekkorom óta mindenki így hív- van egy srác aki... - itt vett egy nagy lélegzetet- aki bejön.- mondta szomorú hangon.
- Ez szuper! De akkor meg mi a baj?- néztem rá aggódva.
- Háát, ez a srác Saven.- annyira megdöbbentem a név hallatán, hogy nem is tudtam megszólalni. Saven egy írtó helyes, kedves és aranyos srác. Abban a faluban lakik, ahol a nagymamám is élt, már gyerekkorom óta ismerem őt is. Ide járt be suliba. Nagyon jó barátom volt, de már egy ideje én többet éreztem puszta barátságnál...
- Ez...tök jó.- mondtam közömbösen, bár eléggé szíven ütött a dolog.
- Szóval, akkor nem baj?-kérdezte már egy kicsit nyugodtabban.
- Nem.
- Biztos??
- Igen! Már miért lenne? Hisz mi csak barátok vagyunk.
- Akkor jó! Szóval gondoltam megkérdezhetnéd tőle, hogy mit gondol rólam... - mondta vidáman és megölelt.
- Én? Háát rendben van. - mondtam kicsit furcsán nézve rá.
- Ohh, köszi, köszi , köszi! - és újra megölelt.
Abban a pillanatban valaki közénk suhant és átkarolt minket.
- Sziasztok lányok! - Annabella volt. Az újságíró klubba jár, jóban voltunk vele.
- Szia Bell! - köszöntünk szinte egyszerre.
- Nah, lányok milyen így utolsó nap?
- Elmegy. - válaszoltam.
- Mit tervezel mára? - kérdezte Sissy Belltől.
. Semmi különöset...- válaszolta Bell kicsit rejtélyesen.
- Aha, persze. - mondtam kicsit viccelődve.
- Halljuk, mit akarsz csinálni? És azt ne mond, hogy semmit.- Sissy próbálta kihúzni Bellből az infót. Sikerrel.
- Naa, jó. Szereztem egy csomó vízi pisztolyt. Arra gondoltam utolsó óra után az udvaron kicsit mókázhatnánk. - válaszolta Bell egy huncut kis mosollyal az arcán.
- Aham, ez szuper! - mondtuk.
- Nah, akkor találkozunk az udvaron. További szép napot csajok! - köszönt el tőlünk és már el is tűnt.
*az osztályteremben*
Én és Sissy padtársak voltunk mögöttünk ültek a fiúk, Saven és Michael.
Már nagyban beszélt a tanár arról, hogy ő mi jót fog csinálni a szünetben. Nem mintha érdekelt volna minket.
Egyszer csak egy levelet vettem észre a padomra esni. Hátulról jött. Szóval Saventől. El kezdtem olvasni:
*a levélben*
'Sziaa Dia! :)
Mondta Siss, hogy suli után jössz a faluba. Gondoltam mehetnénk együtt, mert szeretnék tőled kérdezni valamit.Remélem benne vagy:D Saven♥
Örültem, hogy Savennel mehetek, mert mindig jól elhülyéskedtük az időt. Válaszoltam neki:
'sziaa, persze, menjünk.:) Diaa♥
Hátra csúsztattam a levelet. A nap hátralévő része nyugisan telt. Én úgy általában Sissyvel, Savyvel és Michivel voltam. Rengeteget beszélgettünk.
*utólsó óra*
Már mindenki nagyon izgatott volt. Az utolsó 10 másodpercet együtt számoltuk vissza.-
- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, SZÜNEEET!
Mindenki kiszaladt az udvarra, ahol Bell már várt minket egy csomó vízi pisztollyal. Mindenki fogott egyet és elkezdtünk egymásra lövöldözni. Kb. úgy néztünk ki mint egy csapat 5 éves.
Nagyon jól szórakoztunk, ez remek befejezése volt a sulinak. Csináltam vagy 100 képet. Már mindenki csurom víz volt és jól el is fáradtunk. Lassan mindenki elment, de mi még ott maradtunk és segítettünk eltakarítani. Készen lettünk. Hirtelen valaki megfogta a kezem.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Saven.
- Persze! - vágtam rá rögtön.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)



















.jpg)




























